csendes eső…
magányosan koppan
az utca kövén,
hol nincsen növény
mi mohón inná
az életet.
csak hull hasztalan,
s a parttalan
semmi elnyeli mind.
hiába hát a folyó,
mi párájával érlelte
a felhőt,
mi egyszer felnőtt,
hogy élet legyen
megint.
csak a koszos
köveken koppan
s a porban
eltűnik meddőn,
már nem segít
semmi az esőn,
csak a köveken
zenél a kín.