Úgy tűnt, az ősrobbanás
epicentrumában álltam.
Atomok iszonyodtak minden irányban
iszkolt előlem az életakarás.
A búcsúzkodó levelekre,
s a földre térdelt szilvafákra,
közönyre festett emberi orcákra
novemberi nedves köd telepedett.
Folydogált az élet a szürke utcákon.
A rádióból, mélyen szomorún,
Hofi dala is a lelkembe nyúlt.
Szőlőkből pedig cseppenként hullt a mámor.