Kép
Írta: Flaminia Dátum: Szeptember 17 2007 18:23:31
Hogy megint összetéphessek magamban egy buta kis képet,
Kés?bb összerakhassam, sírva-nevetve nézhessem ébren.
H
Teljes hír
Most már abba hagyom tényleg, lakatot teszek a számra,
Nem fogok egy társért prédikálni teljesen hiába,
Ha százhúsz decibellel üvöltenek az angyalok az égben:
A francba, Istenem, kérlek, fogja már be ? a száját végre!
Arrébb pöccintgetek esténként egy-egy sunyi kis árnyat,
Sóhaj táblákkal a nyakukban fejemben táncot járnak,
Szép kering?t, Valcert és minden jót, ami csak belefér az éjbe,
Bámulom ?ket, közben üvöltöm magamban: Fordulj már el végre!
Aztán megfogják egymás kezét és körbe-körbe ugrálnak,
Testemben újra el? törnek a réges-régi rossz vágyak,
Hogy nyissam az ablakot és üvöltsem, hogy legyen már vége,
Aztán röhögve kiáltsak minden rosszat bele az égbe!
Gyorsan fel pattanok, érzem a zuhany alatt már rég várnak,
Vízcseppek énekelnek álmosan szomorú szonátákat,
Én meg csak röhögök rajtuk, mert közülünk csak én vagyok ébren,
És csak én tudom, hogy úgyis mind lefolynak majd lassan a mélybe!
Aztán leveg?t veszek és kimászok, majd vissza az ágyba,
Most kábé húsz percre elkergettem minden ostoba vágyat,
Hogy megint összetéphessek magamban egy buta kis képet,
Kés?bb összerakhassam, sírva-nevetve nézhessem ébren.