2010.01.16.
Az Éj csillagos leplét a földre teríti,
s elpihen a város ... szunnyadó világ...
halkan nevedet súgom, sóhajként repíti
vágyam egy kósza szél, mi tudom rád talál.
Cirógatva suhan arcodon végig,
s hiszem hogy álmodban karod ölel,
mosollyal arcomon szemem csukódik,
távol vagy tőlem, most mégis közel.