Kérlelő testek hangfoszlányai koldulnak
esdeklőn segítséget,
könyörgésük a múlt elsárgult kódexeinek
oldalán porlad elfeledve,
szűkölő vonyításuk belefúl egy csepp vízbe,
kékre vert gondolataikkal ülnek tisztelettudóan,
megfélemlítve, saját tükörképüktől meggyalázottan-
titkon bizakodva a fölszabadulásban-..
Izzó fénygömbök menyegzőjéből ősi szikra pattan,
duhaj extázisukból életre kel a fény gyermeke,
ki hátára veszi a földkerekséget,
hogy rejtett bugyrait célkeresztbe vegye,
úttalan-utakon kitartással fölruházva
lelketlenné szikkadt lényekhez tér be segítségül,
lángnyelvek karjai közt hallgatag körtáncot lejt,
majd egy új Kánaán gyökereit hozza el..
2010. január 11.