Sz
Lényemnek története ez,
Mikor a boldogság bennem.
Erősebb, mint csontjaim,
Melyet szorításod összetör...
Fájdalmas ám, mégis a gyönyört érzem.
Szóbaállunk, szavakat mondunk
Hosszúak, üvegesek, melyeket egy ék szétfeszít,
Mint egy hideg folyónak deltája, ékesít...
S éjjel, nappal épít.
Most boldog vagyok, az Égbe mennék,
Hol halántékomat a csillagok érintenék,
Ott az én világom, a hosszú végtelen...
Egy magas oszlop, távol s oly közel.
De jó hogy vagy, de jó hogy vagyok !
Két különböző ének, mely keveredésnek indult,
Két szín, mely egymást soha nem látta,
Földieknek, Égieknek harca...
Az a csoda hogy vagy s véletlen hogy vagyok.