Helyben jár…
Helyben jár a január
jeges karma nem ereszt
nem csurog-csepeg
az eresz.
ősz fürtjeit az emberes idő
hullajtja a földre
fehér a kinti világ, fehér az álom
s reggel a fagy keze kötötte
ablakomra, nagy csokorba
a vértelen virágot.
károg a varjú, erős szelek szállnak
estére megint hó lepte a tájat,
röppen a cinke fázik a lába,
cipője híján, gyors tavaszt kívánna.
Érzem s hallom,
forog az évszak-malom
másképp dalol már a madár
vígan csörren a szarkapár
lassan felocsúdnak álmukból a fák…
s tündérek osonnak az ágon,
utamat én is tovább járom.