Krisztus Pilátus előtt
Írta: korin Dátum: Január 19 2010 08:17:35
H
Ott álltam, megrendülten,
szavam elakadt.
Emberek jöttek, nem érzékeltem.
Csak álltam hangtalan.
Teljes hír
Ott álltam, megrendülten,
szavam elakadt.
Emberek jöttek, nem érzékeltem.
Csak álltam hangtalan.
A képben éltem mint rab,
ki nem bánja bilincsét.
Megbűvölten!
Mit látok, tán nem is való.
Mily erőfeszítése az agynak,
lázas munkája testnek és léleknek?
Míg megszületik a mű.
Fel sem fogható.
Hatalmas dolgokra képes,
egy vad zseni.
Munkácsy! Te nagy alkotó.
Szem fel sem fogja mindjárt.
Ha tudja is az értelem
mi az, mi látható.
Csak állsz hangtalan,
a kép látványában élve.
Mementóként’
Mint néma kiáltás,
úgy ül rád a döbbenet.
Nem is ember alkotta tán!
Oly tökéletes,
mit teremtett a képzelet.
Csak álltam megrendülten.
Megszűnve tér és idő.
Életre szóló élményt adott.
Kincsét szívembe rejtve.
Így élnek bennünk tovább a nagyok.
2010.01.17. Korin