Mily hatalmas lélek vagyon,
e törékeny porhüvelyben.
S a tökéletlen test mégis,
mennyi csodát véghez vihet.
Káprázat elméje,
külleme elbájoló.
Megannyi sokszínűség,
mi e földön teremtetett.
De sok van ki szívtelen,
és gaz tetteket követ.
Hisz gyarló az ember.
Gyűlöl és szeret.
E furcsa létben,
mi hát a mozgató rugó?
Az igaz, és hamis út határa,
hol egybemosódik
A jóra rátalálni,
csak nemes szívvel lehet.
Mégis mindig változhatunk,
a jóra törekedve.
S ha gyarló is az ember.
Gyűlöl és szeret.
Szíve telve szeretettel, hittel.
Ne veszítsd hát a reményt.
Ember!
Bízz a jóban, nemesben.
S magadban találd meg,
a végtelent.
2010.01.08. Korin