Gondolatban írom neked,
mit a gondolat rejthet csak el,
s a gondolat fonalából vágott
betűkkel fényed lapomon énekel.
Kehelybe öntött indulatom
forró gondolatok tüzes itala,
s a gondolatból születő varázsban
megszületik bennem a látszat valósága.
Gondolatom templomába zárom
az írást, mely őrzi lényeged,
s a kóbor gondolatok szikráiból
feléd görgetem a tűzkereket.
Gondolatban küldöm neked
a szavak testetlen ölelését,
s gondolatból festett ikonodra
szögelem dicsőséged költeményét.
Gondolatom szökdelő hullámán
szivárvány vagy a végtelen habon,
s gondolatom gyémánt pikkelyein
tenyeredbe merítem titkos kívánságom.
Gondolatban írom neked,
mit a gondolat rejthet csak el,
s a gondolat fonalából vágott
betűkkel fényed lapomon énekel.