A gondolat halad…
1.
Jeges téli szél
kopog az ablakon,
menedéket kér
s bejön ha hagyom.
Van, hogy magam tárom
szélesre az ablakot,
néha a fagyos szél
is én vagyok.
Jég lehelettel egy
virágot rajzolok a falra,
hogy szélcsendben
virág mellett legyek halva,
- boldogan!
2.
Egy hűvös tenyér
mi homlokomat érinti
- sajátom,
mint álmom
mi fejemben tüzel.
Az álmokat féltőn óvja
a hűvös tenyér
majd álom s kéz
aludni tér egyszer…
3.
Mereng, küzd, birkózik
a tudat.
Mi jobb? Ha él, vagy ha
tompa marad.
Vegetáljon hát,
hogy ne álljon senki útjába?
S kútjába,
mit bevetett
a langymeleg
tavaszi szél,
mibe belenézni
annyira fél,
a víz maradjon
kristálytiszta?
Vagy fáradtan
térjen vissza,
hol magvak teremnek
majd virágok lesznek,
és szakítsa le újra a virágot,
- minél szebbet még nem látott,
majd haljon a virággal maga is…