életem villan,
s megtör görbetükrökön.
Furcsa
ez a valós produkció:
a hiány,
az elnémult hang,
a megfagyott lélek,
a kozmoszba tűnt tudat.
Őrjítő
a letaglózott holnapi remény,
az összekuszált napi létezés.
Értelmetlen, ormótlan
az útkeresés.
Pusztító-pusztuló atom
a nyugodt, megszépült
arc a ravatalon.