Mint bőrömön csorgatott langyos méz,
oly édes a gondolat, hogy vagy,
de henyélő jelent uralja ész,
hát gyenge álmokban megmaradj.
Csak derengjen bennem jóízű csók,
mely ablaktalan bűnbe bezár,
hol mélyben erjesztett letisztult szó
szomjas lélekkel feléd kiált.
Eltekint mellettem a valóság,
hamis remény tapogat utat,
s mint törzsből tördelt elhalt faág,
elreccsen az édes gondolat.