Egy éve már csak hülyének nézel
Rángatsz dróton, mintha báb lennék
Átvágtál a palánkon, mint a …, de nem lényeg
„Megy ez nekünk, ha még szeretnénk”
Gondolod te, hogy a látszatnak élek
Játszunk egy pár a családnak, a világnak
De köztünk közben nincsenek érzések
Szavak, gondolatok, de még a szándék is hibádznak
Fogalmam sincs mindarról, mit akartál tőlem
Mást gondoltál, és mást mondott a szád
És ahogy lehetett eltűntél mellőlem
Még csak nem is őrizted a kapcsolat látszatát
Amíg másoknak játszottunk színházat
Szerettél nagyon, én vagyok az életed
De amint legördült a függöny, taps
És továbbra is egyedül élhetek
Felejtsek el több mint négy évet
Mert ha nem, akkor sem lesz magyarázat
Valaki elmondhatná, miről szólt eddig az élet
Nagyon kíváncsi lennék, mi a válasz
Terveztük a jövőt, lesz gyerekünk, házunk
És annyira szép lesz az élet
Most olyan jeges a hangulat, hogy szinte fázunk
Én meg valamit mindig félreértek…
Bár ha igazán végiggondolom az elmúlt időt
Én beszéltem csupán, és te bólintottál, talán…
De ha nem akartál semmit, miért nem mondtad előbb
Vagy a gerinc nem emberi tulajdonság?
2010. január 17.