Csönd van.
Csak itt belül zakatol, valahol.
Egyre gyorsabban,élénkebben,
Igyekszik szorongatni lelkem,
S én éberen fél szemmel állom,
Nem jön a nyugvás, nem jön az álom.
Fáj,
lüktet,ver,
ágyamon a paplant egyengeti el..
Érezni muszáj??!!
Szerteszakít,
Romokban heverek,
Előttem köd mögöttem tengerek,
Könnyeim árjában elveszek,
Jó volt itt,
jó volt veletek.
Mindegy már,
Ha az est zenél,
szavaimat talán felkapja,
s elviszi a szél,
s lehet kapok egy darabot,
egy megszánt falatot,
tőled!
Talán
ha elhiszem,
könnyebben ver szívem,
S nem fáj már,
E lelki lőporos raktár.
Ha
minden valóra válna,
nem lenne ha,
s a fellegekben járna,
talán minden ember,
hisz Isten nem bottal ver!
Szebb lenne a ma, holnap,
Virágozva kérdezném hogy vagy,
De nem futja..
Üres szavak,
s lelki falak,
Építenek gátat.
Ugyan
a csalfa álmok,
szépre festik a vánkost,
s teremtenek egy képzeletbeli világot,
mi csakugyan világos!