Éji lepke szállt le bársony est leplére
Hogy kecses táncát lejtse ottan kedvére
Párás éj hátán forró lehelet
Útnak indított egy éhes kezet
Száraz majd nedves lett most a tenyér
Libabőrös testnek ő a kenyér
Vágytól égő érintés lágy nem tud lenni
Sürgetve, vadul a kezet követeli
De még nem ért célba- a selymes bőr pirul
E lázas akkordra még az éj is virul
Ég kötényén csillagok játszanak
Minden részletet lesni akarnak
Célt ér az érintés, remegve sir
Jön a cirógatás, amennyit bír
Felettük szálldos a lepke már szédülten
Meztelen vállra hull vágytól részegülten…