Távozott
Írta: Zsu27 Dátum: Január 22 2010 12:49:48
Gy
Valaki letöltötte megint az idejét.
Zuhog az eső, és omlik a sírfal
Jó ember lehetett, ki eltávozott
Zokog az ég is a gyászolókkal
Teljes hír
Látom, a vén sírásó újra ás
Új koporsó keresi a helyét
Elő kell készíteni a fogadást
Valaki letöltötte megint az idejét.
Zuhog az eső, és omlik a sírfal
Jó ember lehetett, ki eltávozott
Zokog az ég is a gyászolókkal
Távozásával mély sebeket okozott.
Készül a sírhely, nehéz a munka
A sírásó törli is homlokát
Fekszik itt már neki is unoka
Eltemette ő már sok rokonát.
Szívében sok fájdalom gyűlt fel
Hisz elveszett belőle egy-egy darab
De a sors ellen soha nem hördült fel
A földön még így is sok ember marad.
Érzi az újabb gyászolók kínját
Enyhíteni rajta azonban nem bír
Csak ássa az új halott sírját
Ő már egy búcsúzáskor sem sír.
Látott már sok embert átkozni az eget
Öklüket rázva, és örök haraggal
Amiért elvette tőlük az egyet
És itt hagyta őket a földi gondokkal.
De látott már olyat, ki a síron járt táncot
Örömódát zengett az égnek
Hogy végre elpusztította az örök koloncot
És a szenvedések véget értek.
Látott a sír fölött veszekedő testvért
Míg a koporsó még a föld felett
Kik letagadták egymást s a vért
Amelytől mindnyájuk szíve kapta az életet.
De a minap egy fiatal leányt látott
Aki csendesen egy sírra borult
Öntözte könnyével a sok szép virágot
És ekkor még az ő szíve is összeszorult.
De a sír nem elég mély még
Ásni kell tovább, lejjebb
És egyre közelebb van a sötét éj
Suttogni kezdenek az ittrekedt lelkek:
„Áss csak, áss, nem soká már
Neked is készül egy sírhalom
De neked senki nem maradt már
Aki miatt itt tartana a bánatod.
Minket visszahúz az emberi önzés
Azt mondják őket elhagytuk, elárultuk
És ránk maradt az őket való őrzés
Ezért nem lelhetjük még mindig nyugtunk.
Azt mondják sírod felett
Emléked örökké él, szerettünk
Aztán talán egy év sem kellett
De már azt nem mondták soha: feledtünk.
De halálunkkor még szerettek
Ragaszkodtak emlékeinkhez, hozzánk
És mivel el nem engedtek
Itt ragadtunk, és eljöttünk hozzád.
Engedd, hogy benned nyugalomra leljünk
Add nekünk tested, és életed
Engedd, hogy lelkeddel egy legyen lelkünk
És te is lerakhatod a földi terheket.”
„Jól van- szólt a sírásó- legyen
Hiszen engem nincs, ki magához láncol
Kiásom még a saját nyughelyem
Aztán a lelkem a tietekkel táncol.”
Halad a munka, nincs már földi érzés
Befejezi mindkét sírhelyet
Körülnéz, hallja az óra üti az éjfélt
Szólítja, és befogadja az elszakadt lelkeket.
Vége van, sokan ma szabadultak meg
Erőtlenül összerogyva földre hull
A fájdalom, a bánat nem keserítik tovább meg
Azóta felette is sírhalom domborul.
2000. január 5.