Az élet hánykolódó tengerén
Kicsiny bárka vagyok én,
Ki egyedül tart célja felé,
Mit remél, hogy hamar elér.
Egyedül tart útján, végig.
Elhagyta már magát félig,
Hisz egyedül az élet sivár,
És mindenki a társára vár.
Reméli, hogy is megtalálja,
S ha társnak magát felajánlja,
Viszonzásra lel szemében,
És az édes szerelmében.
Vele lesz majd, amíg csak él.
Ez, mit az élettől remél.
De míg remél, egyedül van
A nagy tengeri konvojban.