Vastag festékréteg a falon,
ezt a szobát el én, elhagyom!
Falból emlékek zápora,
jaj, ki menne vissza oda?
Izzó parázs, éget a talaj,
hol felgyülemlett megannyi baj.
Hol annyi bűnt elkövettem én,
s sétáltam a mocsok mezején.
De itt váltam később emberré,
itt bántam s álltam Isten elé.
Itt mondtam el az első imát,
itt szívom majd a békepipát...
Várom a papot, ki meggyóntat,
nézzen jóságosan ez a pap!
És szentelje fel ezt a szobát,
hol szeretnék látni sok csodát...!