Radnai István:
BEHORPADT SÍRHELY
kacér mondandóm elakad azért
elszáll a lélegzet rekesz az izom
gőz terjeng fenyőfüst fazék
a tűzhely mogorva zúg iszom
amit az elmúlt ősszel meghagyott
szőlőszemet rossz fürtöt
jégcsapot amely a héján megfagyott
nyugdíjas farhát még nem állunk sorba
fehéráru tányér kanál és csésze csorba
várj éhesen a levest míg leszűrtük
beroskadt kéményű tanyák
zsugori száradó nedves vályog
vackod amelyre elvonulsz s anyád
sírkertben varasodó tályog