Egy folyósó, mely zsúfolásig megtelt faliórákkal,
Elveszett idő... felakasztott.
Repülő falevelek, Őszi országok,
Párizsi színdarabok.
Utcák, melyeken jártam,
Itt forog gondalataimban.
Állapotos perceket szülnek
Újvilágot hoznak ordításukban.
Megszólal egy óra... valahol,
S az agyban sötétedik.
A fülkagyló is alvásra kész,
Szalad a dobhártyán, üstdobként.