Radnai István:
ÚTKERESŐ VÁGYAI
lélekmag hallgatózik tenger-lágy vizében
hullámok görcseverte szikla öblén
jönne már világunkra a hiszékeny
anyjának kínjaira törvén
ahogy ez ősidei törvény
csalóka föld ahol kiköt
a köldökzsínór csalfa öklén
akit az óvó méhlepény kilök
idekint lámpák alatt várja a sötétség
durva kezek mártják a zuhatagba
az anyamell amihez kötnék
emlékei a forró békességnek
sírása lehetne első haragja
keresd hát meg testében hol a lélek