Összemorzsolt vénámba horpad.
Elporló, de fénylő alvadás,
Hangtalan megtorló, ömlő olvadás.
Tél-csend zúg párkányomra
Kend függönyként hull várárkomra.
Nem védesz már Nap, csak perzselsz,
Nem kap fényt a liliom, helyébe serkensz,
Gyommá fajulsz gyökerében,
Rommá hulltak régen
Szende Fiaid, kik gátlástól szétvágva
Hontalanok fekete eréből vájt tűt döftek vénába.
Trágya-földek mosdóiban,
Dőltek, úsztak óceánjaiban.
A Heroinnak.