A bulinak vége
Írta: Maggoth Dátum: Január 25 2010 18:44:55
H
Hajnal hétkor, süket csendben; felvonyít a macska,
Tegnap éjjel whiskyt ivott, azért ilyen csacska.
Gyűrött arccal ráförmedek, körülöttem káosz,
Szemrehányó szavaimból, hiányzik a pátosz.
Teljes hír
Hajnal hétkor, süket csendben; felvonyít a macska,
Tegnap éjjel whiskyt ivott, azért ilyen csacska.
Gyűrött arccal ráförmedek, körülöttem káosz,
Szemrehányó szavaimból, hiányzik a pátosz.
Nincs oly toll, mi leírhatná; azt, amit most érzek,
Üszkös falak romjainál, nem különb e fészek.
Felfordulás, anarchia; esztelen, vad örvény,
Másnaposan rendet rakni; örök, régi törvény.
Zebra ül a vécédeszkán, plüssből van e jószág,
Hogyha egyszer helyre kerül, eljő a mennyország.
Nem rendezek bulit többé, esküdözöm halkan,
Cimboráim lába nyomát, felmosom a hallban.
Gerinctelen, lusta népség; eltűntek a ködben,
Mindenfelé üres üveg ; nem öt van, vagy ötven!
Mosógépben a szamovár, virsli a szekrényben,
Az eszement kuplerájjal, tele az erszényem!
Mosok, söprök, törölgetek; hiányzik a részvét,
Mire én ezt befejezem, rám köszönt a Húsvét!
Dús szakállam színét veszti; deres lesz, majd végig,
Haragom meg fáklyaként ég, s fellobog az égig.
Soha többé nem kell móka; vigasság, se banzáj,
Vicsorog a szemeteszsák, akárcsak egy nagy száj.
Beleszórok minden vackot, kerülget a téboly,
Nem vagyok már úriember; se jó fej, se playboy.
Vérem dobol a fülemben, szívem halkan lüktet,
Sápadt vagyok, mint a vámpír, kibe karót döftek.
Mikor lesz már ennek vége, kérdem fuldokolva,
Kezdek csendben tönkremenni, rend után loholva.
Felforgatott otthonomat, megtisztítom végre,
Holtfáradtan roggyanok le, az egyik kopott székre.
Telefonom halkan csörren; érzem már, hogy baj van
Barátom hív nagy vidáman, ő van a vonalban.
Vitatkozok, tiltakozom; érveim kifogynak,
Lelkemben játszi démonai, vígan kikacagnak.
Buli lesz ma este nálam, éppen ahogy vártam,
Nem is értem, hogy a rendet; vajh, minek csináltam!