2009. 11. 11.
/Reményik Sándor: Csendes csodák c. verse ihlette/
Van, hogy rosszul sikerül egy nap.
Van, hogy gond, baj sorra jön.
Felemészti tested-lelked,
messze kerül a rég várt öröm.
S hiszed, hogy a sors kegyetlen!
Isten, angyal .. nem segít!
Düh és bánat van szemedben,
feladni készülsz céljaid!
Hát ülj le most, légy egymagad!
S figyeld, mit művel a pillanat!
Esőcsepp cikázik az ablakon,
levél hintázik a lombokon.
Borongós, esős most a táj,
valóban szomorú mit kínál?
Halkan kopog, úgy zenél:
esőcsepp, szél, falomb, levél.
Halk muzsika, csak pillanat!
De érzed! Van ennél fontosabb?
Érzed a szelet, pírt fest arcodra,
s cseppen a csepp, természet játéka.
Érzed, hallod, látod, nem elég?
örülj hogy élsz, hogy ismered e zenét!
Ne várd, hogy életed mikor lesz jobb!
Ne hagyd, hogy felemésszen ezernyi gond!
Ne várd, hogy repüljön a sült galamb!
Inkább fogd meg, süsd meg magad!
S örülj az élet apró csodáinak!
Lásd meg mit üzen egy pillanat!
Egy kósza napsugár, ha borús az ég,
száz meg száz virág, rét közepén!
Tavasszal, eltévedt rigó dalát,
nyári záporban vízcseppek táncát!
Ősszel, az avar ezer színét,
Tél hópelyhes fehér egét!
Vedd észre e piciny csodákat!
Mosolyt csal szívedbe meglásd!
Könnyebben fordulsz szembe a világgal,
ha befogadsz sokezer, apró csodát!