Bíbor ajka szól, öleljem és szeressem.
Teste vánkosán tapogasson kezem,
Vágyai útján nyelvem messzire vigyem,
Zeg-zugjait csókjaimmal bélyegezzem.
Hagyom, gyónj őszintén izzva,
Bujaságod ne őrizze bilincs, se lakat,
Mit velem álmodsz gyűrt lepedőn,
Megkapod, bódítsanak a csöndes szavak.
Rózsabimbó nyílik ágyam kertjében,
Szirmai Szentjánosbogarak fényében,
Szerelem-illat száll, boldogság lényében,
Magas hegyek tetején, s völgyében.
Tűzijátékként ragyog immár a mámor,
Teste Főnixmadár halál dala,
Hosszan alélva, zihálva járja át a kéj,
S ébred újra, testemre hajolva.
Korbácsoljon fel szerelmed vihara,
A hajóárbócon vitorla feszül,
Izzadt tengerünkbe ismét hajózva,
Míg a Nap az égre nem kerül.