Radnai István:
MESEKÖNYV
(szucsistvan-nak)
kalózok koponyája tűnik
mint kincsek rég elásva
fogatlanul állkapcsa nélkül
hogyan vicsorog az árva
elfojtott egy kamaszvigyort
míg lerágta csontot
megitta a vért
amit csak az imént ontott
vagy kétszáz éve az élettel már
szerződést bontott
grimmek jönnek jótestvérek
a bulvárhír nekik étek
kétszáz éves buli vár
miért nem jancsit a farkas
azért mert lányhúsra vágyik
végig hágott piroskától nagymamáig
minden zsenge s vén juliskát
nem karóról szedte babját
a mosolygó piros almát
mostoha és hófehérke
ott üldözte ahol érte
kiköpte az ádámcsutkát
hamupipő ezüst cipő
őrizze meg titkát
szelíd hableány a sellő
a tengert borzolja szellő
míg a fecske kicsi teste
hull lábára hercegének
éjszakába kúszó rémek
kínokat szépítő rímek
lezárul itt ének mese