Negyven év elcsattant emléke ellep
ó mennyi bennem megfogant szerep
amikért érdemes volt színpadra állni
Beleszaladva száz meg száz játszmába
csókokat csenve csodák szájára
de a pofonok néha padlóra küldtek
Van mi elkezdődik,van minek vége
a papírcsónak beért a révbe
hogy velem, vagy nélkülem, talán nem számít