Fiatal pár uticélja,
A Budai hegyek,
Sűrű erdők, százéves fák,
Fenyvesek,tölgyesek.
Kiérvén a természetbe,
Örülnek egymásnak,
Séta közben ölelkezni,
Többször meg is állnak.
Idő rohan, elment a nap,
Ezt észre sem vették,
Esteledik és az utat,
Régen elvétették.
A leányzó sírdogálgat,
Mit fogunk csinálni ?
Mi lesz velünk, nagyon félek,
Jól meg fogunk fázni.
Rájuk tört a nagy sötétség,
Egyszercsak fényt láttak,
Arra menve hamarosan,
Műutat találtak.
A sűrűből, hogy kiértek,
Rögtön megnyugodtak,
Egy autót megállítva,
Haza is jutottak.