Lelkemben millió lábnyom,
Millió-millió jajkiáltások sora,
Mely fektetne engem kétvállra,
De ennek még, nem jött el a kora!
Életem- mint az éjfélnek tánca,
Magányos, de észvesztően édes,
Akárcsak az csodálatos angyal,
Ki értem a földre szállni is képes!
Ó táncolnám vele, az éjszakát,
Hajnalok keringőjét adnám néki,
S egy hamvasan nyíló rózsaszált,
Mellyel csak boldogan lehet élni!
Hajnalok keringőjét játszátok,
Játszátok, holdvilágos éjjelen,
De ez nem egy önkény parancs,
Csak egy szívhez szóló kérelem!
Lelkek útján táncolok én,
Lelkek ritmusára dobogok,
Ma még egy éjjeli táncos voltam
DE HOLNAP MÁR A SZÍV VAGYOK!
Szív aki érted, csak érted dobban
Szív aki neked adja az éjszakát,
S azt a csodálatos könnyes hajnalt,
Melyben átéled a szerelem, minden évszakát!