Radnai István:
MÁMOR
a tudatom vad gyökeret verve
riadt szapora nyárfa
mit piheként sodor a nyárba
ahogy a szél hajamat fújja szerte
ahogy kifordul kétszínű levélen
a jósors napra hív ragyog
vagy felhő alatt sötét vagyok
eső vihar ellen kevés az érdem
eltépnék kezemből kezed
a szusszanásod távolodva hallik
s rabul ejt az éj az álmomban visszhangzik
eljátssza nászod indulóját
sosem unod többé e strófát
egy pihére én is felszállnék veled