Mondd bűn-e az, hogy "hitetlenül" hiszek
És nem árulom el neved, mint az "igaz hívek"
Akik azért járnak Igédet hallgatni
Hogy el tudják egymásnak bajukat jajgatni.
Vagy, hogy mások dolgaival elteljen az idő
Mondd, ilyen-e az igaz hívő
Meghallgatja bólogatva minden egyes szavad
Aztán tovább a megszokott, téves úton halad.
A példabeszédeket már kívülről fújja
De a példát követni, már biztosan nem tudja
Minden szavával mérget osztogat
És Téged kegyelmedtől folyton fosztogat.
Mert ő "hisz" benned, neki kegyelem jár
És ebben bízva az örök életre vár
Minden egyes lábnyoma gyalázza templomod
De, hogy ki hisz igazán, azt Te bizton tudod.
Aki csendben, kizárva a világ zaját
A lélek szent és tiszta templomába jár
Szavaid értelmét keresi szüntelen
És tudja azt is, hogy ő sem bűntelen.
De, ha öröme vagy bánata támad
Nálad keresi, és találja a választ
És nem ül le házadnak padjára
Hogy neved hamis hittel vegye a szájára.
De igazán szeretné hinni, hogy hallod
És őt szereteteddel soha el nem hagyod
Vigyázod életét, és segíted őt
Hallgasd meg, kérlek, a másképp hívőt.
Az "igaz híveknek" világítsd meg szívét
Vizsgáld meg, és tedd igazzá a hamisak hitét
Bűnüket szemedbe úgysem vallanák meg
De Te látod azokat, és megbocsátod, ámen.
2000. július 5.