Megtaláltam
Írta: csak-fater Dátum: Szeptember 20 2007 07:24:45

---

Nem vágytam jobban és soha másra,
Mint eme mély, szeretettel teli barátságra.


H

---

Teljes hír

---

Nem hagyhatom a szavakat csakúgy elmenni,
A semmibe veszni, feneketlenkútba esni.
De hát a kénköves füstölg? ördögbe,
A szív nem hallgathat mindörökre!
Szerelmes ugyan nem vagyok,
Lehet, az érzéssel egyedül vagyok,
De eleddig nem ismert hatalmassággal szeretek.
Hiába lógnak falon színes szavú képkeretek!
Szívemben elfér sok ember, jóságban,
Ám csak egy ülhet annak trónusában!
Csillogó, villogó, szikrázó szépszavak,
Vagy ócsárló, trágár szó mely vak,
A lélekrostámon mind fennakadnak.
Azt visszadobom, maradj magadnak!
A szív sokat, sokféleképp tud szeretni,
S százféleképp tud érzékelni, értékelni,
De szeretni, kisisteni módon, csak egyet.
Megd?l mindenféle racionális egyenlet,
Ha azaz egy, már a szívben ékeskedik.
Jöhetnek nekem mézesmadzagok,
Vagy felém, csábos mosolyok,
Ugráló, ingatagul vibráló szavak,
Hamisan magasról dobott vádak.
Kivel végre megértem magam,
Sokéves keresés után, megtaláltam.
Nem vágytam jobban és soha másra,
Mint eme mély, szeretettel teli barátságra.
Rá, ki félt?n vigyáz, aggódva figyel,
Ki bajban is ott van, nem fordul el.
Kiért vad tornádó, s szelíd langyos fuvallat,
Zivatar, harmatcsepp, susogó gondolat,
Sárözön, szaladó sivatagi homok,
Mennydörgés, szelíd szó vagyok.
Betölti hát most a szívem,
Nem kell más senki sem.