A remények melyek visznek tovább
Melyek elűzik tőlem a halált.
De mégis oly nehéz
Hisz erőm fogytán.
Hitem nem bírja,
E megrázkódtatást.
Hiányzik az Édesanyám
Mert két karja nem ölel már.
Nem tudom hogy most merre jár.
Gondol e még rám.
S ha eszébe is jutok,
Vajon mit rejthetnek gondolatainak ezer titkai?
Esténként ahogyan az Égre nézek
Eszembe jutnak róla képek.
Őszülő haja
Megöregedő ráncos arca.
Kicsiny kezei
Melyek egykor engem öleltek át.
S most oly távol jár tőlem
Betegsége elmarja mellőlem.
Csodákra már nem várok,
de felkészülök és helytállok.
Bár hol is légy most drága Mama!
Tud hogy egyetlen gyermeked
Megbocsátott neked.
S ahányszor csak leszáll az éj,
Kezem imára kulcsolom.
Kérem az Istent,
hogy adjon erőt neked,
hogy boldog légy,
hogy egy szebb életet élj.
Szeretettel:Egyetlen lányod