Napok zaja
elcsendesülve
az esti homályban
elterül
A téli táj,
meleg paplanában
hó födte szendergésbe,
mint kisgyerek
úgy merül.
Apró szállongó
kis hó pelyhek
takarják fáknak
lombjait.
Millió csillag
vigyázza, őrzi.
Szunnyadó, békés
álmait.
Szél se rebben,
bokor sem rezdül.
Mélyen alszik
minden lélek már.
Csak a hold világít,
az éji sötétben, mint
óriási lámpás.
Benne tündököl a táj.
2010.01.28. Korin