Most a pillanat meg, megállt,
A kiáltás megszakadt,
Az eleje még tovaszállt,
De a java bentmaradt.
Ami mozgott az meredt lett,
Mozdulatlan a világ,
Parknak a kis tava mellett,
Illatlan a szép virág.
Pincsi kutya labdát kerget,
De nem érheti utól,
Egy kisfiú sárkányt erget,
Tanácsot kér aputól.
Az emberek nem haladnak,
Pedig tovább mennének,
Most meg csak itt álldogálnak,
Mintha mind ráérnének.
Mozdulatlanság lett az úr,
Mint rajzok a falakon,
Egy férfi a hajába túr,
Úgy ül a kék fapadon.
Nekünk van okunk örömre,
Mert mi még mozoghatunk,
Délután az internetre,
Minden képet felrakunk.