már évek óta
egy nagy szürkeség-gubanc
a lelkem
a szomorúság
égető savával
falja bennem
a színeket
s hiába futnak felém
Vág
Duna
hullámai
mindhiába szólítanak
Szentpéter
dombjai
értelmetlen intenek
ég
magasságai
lelkem csak
szürkén pislákoló
már évek óta
akár a hontalan
nem lelem helyem
a házam - idegen
a szilvafa sem int
nem szán már meg
lesütötte lombszemét
hadilábon állok
már évek óta a léttel
eltűntek válaszaim
élet értelmére
szeretőm kedvesem vérem
kavarogtok bennem
őrjítőn
térben
megsebzett időben
bilincsbe vert énemmel