A múltból valami
Írta: Zsu27 Dátum: Január 30 2010 19:50:18
H
Egy szeles, őszi napon
Fázósan összehúzod magad
Csak mész az orrod után
De nem tudod merre haladsz
Teljes hír
Egy szeles, őszi napon
Fázósan összehúzod magad
Csak mész az orrod után
De nem tudod merre haladsz
Nem is figyelsz a külvilágra
Hiszen senkit nem ismersz
Lehajtott fejjel mész előre
Most mindegy, hogy mi lesz.
De elérkezel egy ismerős helyre
És felnézel hirtelen
A tömegben egy ismerőst látsz
Vagyis hasonlít, de mégsem ez
Milyen régen is volt, valaha
Ezért az arcért dobbant szíved
Most, hogy azt hitted újra látod
Már nincs is ősz, és nincs is hideg.
Olyan furcsa érzés vesz erőt rajtad
Melegség fut át a lelkeden
Érzed, ahogy elpirul arcod
És azt hiszed, téged néznek az emberek
De nem, nem történt semmi
Mások nem veszik észre azt
Hogy az idő egy pillanatra megáll
És a múlt a jelennek találkát ad.
Ott, és akkor régen sem
Történt több, mint most
De azért te lehajtod fejed
Hogy ne lássák, hogy arcod piros
Folytatod tovább az utadat
Azonban nem tudhatod, hogy mikor
Lesz újra könnyes a szemed
De nem attól, hogy belement a por.
2000. szeptember 23.