Távolról nézem a
tűhegynyi világot
szürke gémek röpte
szelíd ringató
a harcokat mostmár
más kardok vívják
értelmem függönyén
nem jut át a szó
törött madárszárnyat
gyógyítok inkább
ujjammal érintem
s elsimul a tó.
Arcom csönd takarja.
Kívül hull a hó.
(Mezei Katalin)