A NAGY FOGÁS
(Szűcs István)
Vízparton ülve hallgatom
amint a nádon szél susog.
Korán van még, A Válykoson
néhány pamat köd kódorog.
A sátorlapra szétpakol
az ember néhány jó csalit.
Botját bedobja, ott ahol
talán a nagy hal lent lapit..
Aztán csak ül. Csodára vár,
az úszó, hogy majd megremeg.
Talán egy harcsa erre jár !
Segítsenek az istenek !
Amint a napfény felragyog
- az alkalom oly ünnepi -
nyelet pálinkát kortyolok,
az első fényt köszönteni.
Ívelve hajlik lám a bot :
- Nagy hal lesz ebből, nem poronty !
A vad zsákmány, mi rákapott :
egy féltenyérnyi nyurga ponty !
(2009-12-21)