hangszálakra csomózom maradék
erőm - most már lélegezni kell
élni újra járni - s ha még fáj
a lépés ha még szúr a szégyen
akkor úgy kell talpra állni:
ínszakadva (bennünk annyiféle
kín hal el) félhalottra válunk
majd ennek is múlni kell
és feltámad odabenn a csönd
tavasz-dallamot kísér a szél
kifújunk valami keserű ködöt
a bánat alig-pillanatra él
de addig - tapogat a lélek
önmagán fekélyt - sebekbe nyúl...
legyek aki hátra sose’ lépek
legyek én felettem az úr