Életem oly gyönyörű volt,
Ugyanakkor rossz,
Gyermekkorom éjjelei
Csillagoktól sok.
Szívem csücske kiélezett s fájt,
Legyőzött horizontért vágyódtam akkor már.
S kezemmel összeszedtem volna csokorba,
Hogy a szeretett nőnek adjam át.
Nyújtottam kezem szorítson egy kezet,
S ne a vértől remegjek.
Széles homlokomat takarja sok hónap,
Mások figyeljenek engemet,s mondjanak szép szókat.
Soha, de... soha horogkeresztet a szél ne forgasson,
Amíg szárnyaim tartanak,
Így figyelmeztetek mindenkit,
Oly mérgező körülöttünk a holnap.