Egy bolondos pillangó, mi szárnyára vesz
Felvisz egy nagy hegyre, és fenn letesz
Repked körülötted, rezgeti a levegőt
Te is úgy lebegsz, mint ahogyan lebeg ő.
Nem érti senki, és nem érted te sem
Nincsenek szárnyaid, hát miért lebegsz
Egyszerű a pillangó a szárnyára vett
És lebeg veled magasan, a föld felett.
Te pedig kapaszkodsz, nehogy lees
Mert mély a szakadék, mibe eshetsz
Onnan kimászni nehezen tudsz
Inkább a mászás elől gyorsan elfutsz.
Minél tovább tart ez a futás,
Annál később történik a felszínre jutás
És nem kaphat szárnyára a bolondos lepke
Ami ezért más körül repked.
Te pedig nézed azt, vágyakozón
És magadra gondolsz szánakozón
Egyszer már ott fenn te is lebegtél
De nem vigyáztál, és a mélybe estél.
Azonban jöhet egy másik kicsi lepke
És újra remények kelnek szívedben
Hogy újra lebeghetsz, vigyázva nagyon
A pillangód mindig magasan maradjon.
2000. április 5.