Felséges a látvány. Harminc
centis hó az udvaron.
Nem túl gyakran történik meg,
így írásba foglalom!
Eltűnt a sok gödör, szemét,
meg a fonnyadt virágok,
és a csupasz ágak között
normálisan kilátok.
Füvet se kell nyírni. Sőt, a
hullott levél sem zavar,
noha ősszel jó néhányszor
bosszantott a hullt avar.
Nincsenek zöld, barna foltok,
az udvarom szép fehér,
s ez az éjjel vagy száz Wattnyi
világítással felér!
Csak az a baj, hogy az autóm
bent áll vagy húsz méterre!
Ezen még egy eszkimó is
feltétlen elképedne…
Valószínű, hogy nem állok
előbb ki, csak tavasszal.
Addig ez a harminc centis
hóréteg itt marasztal!
Időm tehát számolatlan,
sehova. sem sietek.
Így lett kész a vers is, ami
mostantól a Tietek…