Oly gyönyörű vagy Tél,
A rétek hátán havad porzik
Addig még horizontján lecsúszik.
S a fák melleikkel felfogják a szelet,
Orcimpáim szippantanák illatát...
De semmi illanót nem érzek,
A Napot, s csak a jeget.
Tél, oly átlátszó a kezed
Senki nem jön, nem megy...
Csak a fehérség forog körülötted,
S a gondolatok a magasba esnek,
Ott is a fák melleikkel felfogják a szelet.
Zengnek,
Kettesével, négyesével...
S jön a gyönyörű Téli est.