Senki nem hiszi el nekünk, hogy csókoljuk
A repülő madarat s a zöld füvet imádjuk.
Mi vagyunk a tanú,
Ifjú serdülők s akkor már rozsdásak.
Senki nem mondta nekünk: Vizet igyál,
Ügyelj szomjúságodra.
Csak folyik a Tavasz a pillangók alatt,
Álmodok egy ágyban s a padló szalad.
Vagy legalább mondaná: Álmodj egy szép álmot,
S ott az ágyban legyél a számon,
Mint egy piros cseresznye,
Elképzelt tündér, imádott.