Hóesések alkalmával,
Rendszeresen visszatér,
Egy még gyermekkori álmom,
Hogy a hó nyakamig ér.
Nem tudtunk akkor kimenni,
Beszorultunk a házba,
Természeti csapás miatt,
Kerültünk így fogságba.
Csak mi gyerekek örültünk,
Kicsit sem ijedtünk meg,
Sőt inkább még azt kívántuk,
Sokáig legyen hideg.
Hiszen alagutat ástunk,
A szomszédék házáig,
Ott játszottunk, közlekedtünk,
Egész hóolvadásig.
Ma már harminc centi is sok,
Az álmom meg rémálom,
Sok elzárt faluról hallva,
Egy kicsit sem kívánom.
Bár legyen hó, kétméteres,
De csak a hegyek között,
Ott hol a síelők járnak,
Kétezer méter fölött.