HAJLÉKTALAN
Erőm nincsen már elhagyott
Szétszerelték már a padot.
Padra ülni már nem lehet
Ki leülne, az elmehet.
Kit az erő is elhagyott
Álmodhat az csak egy padot.
Álom padon álom vagyon,
Megfagyhatok én a padon.
Kibe lélek csak hálni jár,
Arra vajon milyen sors vár?
Álompadon álom vagyon,
Az a vagyon már nem vagyon.
Ritkán úszik a szép felhő
Kinek apad sem érhető.
Hajléktalanban a lélek
Azt mondja, hogy alig élek.
Jön a szellő nagykabátba,
Hűvös van a kis utcába.
Hajléktalan lehelete,
Vajon az még lehelet-e?
Árva madár sivatagba
Ott pusztul el a homokba.
Hajléktalan az is madár
Kire senki soha nem vár.
Neki is volt szárnya, lelke,
De a világ mind elvette.
Ember vigyázz mindég másra,
Hogy ne jussál a sorsára.
ZETA