Menekülj!
Nem tart itt semmi,
tisztességes őrült vagy már:
szívedben, lelkedben – tudathasadás.
Elapadtak barátaid,
átok lapul szerelmeken,
a régi láz, önkívület
temető csöndje lett.
Megfejtett titkaid
gyökérszagú
verembe csúsztak,
elvetélt énedet
magad
pelyvás sárba gyúrtad.
Nem lesz aranylemez,
legyintesz.
Az emberek többségét
parányi csillagnak látod,
fényük meleget áraszt.
Rokkant lettél mégis, sebzett:
kiszakítottak
belőled egy világot.