ünneptelen hétköznapokban
kávéillatot kavarsz
apám alkohol szagát is elnyomja
az otthon feszes csendje
öregszik bár de mindig oly
sima az érintésed
elénk tetted szegényes vacsoránkat
csorba tányér s pohár
dülöngélt a roggyant asztalon
egyáltalán nem zavart
hogy mások húsosabbat esznek
és hogy nekik nem kell
valami megmentő csodára várniuk
felnőtt fejjel veszem csak észre;
a csodára amire annyira vártunk te voltál
(anyám sokáig mosogatsz még?)
rád várunk
2010. január